Penc község weblapja

 

Pencen élt „nagyságaink" rövid, tömör „hitvallása" legyen a mi útravalónk az elkövetkező években.

Gerengay Vilma: A Faluvédő Egyesület fő célja a hagyományőrzés felelevenítése, ápolása.
Jakus Lajos: Ne akarjon a penci asszonykórus hasonlítani ismert menyecskekórusokhoz, akiket immár saját falujukhoz, községükhöz semmi helyi hagyomány nem fűz. Nem akarnak koreográfia nyomán tőlük távolálló darabokkal szerepelni. Maradjanak meg a maguk szerény, hagyományokon alapuló énekeiknél, kórusműveket ne utánozzák. Bemutatóik hamvas tisztasága csak így maradhat meg, Ok amíg élnek ezt képviselik.
Az Egyesület nevében ne csak a falu hagyományos dalait, táncait őrizze meg, népi viseletével együtt, de védője legyen saját házának és környezetének, a falu műemlékeinek.

Ezeket a hitvallásokat szem előtt tartva 2007. 08. 19-én Aratási ünnepélyre volt hivatalos Penc község apraja és nagyja. Már 16. éve hagyománynak számít az Ökumenikus Istentisztelet, az új kenyér áldásával, három felekezet katolikus, baptista, evangélikus hívekkel és lelkészeikkel. Díszvendégeket is üdvözölhettünk Harrach Péter országgyűlési képviselő urat és kedves feleségét körünkben.

 Az ünnepség 2. részében a Faluvédő Egyesületből újjá alakult Gerengay Vilma Hagyományőrző Egyesület bemutatkozását láthattuk. A névadóról rövid, bensőséges megemlékezést követte, a temetőben elhelyezett mezei koszorúval való tisztelgés nagysága előtt. Az aratási ünnepség szintén a hagyományokat ápolta, hiszen utoljára 1939-40-ben tartották meg Haltenberg Gyula földesúr tiszteletére. Gerengay Vilma feldolgozásában pedig 1992-ben vitték színre és utcai felvonulásra a penci Faluvédők. Idén is köszönet illeti mindazokat akik hűségesen állták a fáradhatatlan próbákat és a szabadidejüket nem sajnálva egy csipetnyit a falu, a hagyományok szolgálatában állhattak. Reméljük egyre több követőnk lesz. Hiszen előttünk áll, szintén egy nagyon bensőséges ünnepség Jakus Lajos múzeumigazgatóról, és Gerengay Pál kántortanítóról elnevezett utcák avatása szeptember 16-án..
 Penciekhez hűen, a szüretek emlékére, október első szombatján elmaradhatatlan a szüreti felvonulás és a bál.

Vannak, akik nem halhatnak meg addig, amíg nem teljesítették e földön hivatásukat. Ilyen volt Gerengay Pál /1894-1971/ evangélikus kántortanító, és Jakus Lajos /1915-2004/ szintén evangélikus kántortanító, az államosítás után iskolaigazgató és múzeum igazgató. Évek óta, betegségük ellenére az élethez való ragaszkodásuknak egyik erőssége lehetett, hogy mindazt el akarták végezni, amit életük során elterveztek. Elsősorban Penc és környéke helytörténetének írásba foglalására gondoljunk.
Sokat szerettek volna még tenni és az a remény éltette őket hogy erre még sor kerülhet. Talán megnyugodhatnak, hogy lesznek majd akik folytatják, mert szeretett községük megbecsüli emléküket.
 
E két nagyság emléke előtt meghajolva 2007. szeptember 15 én EMLÉKEST-et tartottunk. 2007. szeptember 16-án, róluk elnevezett utcákat avattunk. A megemlékezéskor Gerengay Pál által komponált egyházi dallamok csendültek fel. Egykori tanítványokkal, honismereti szakkörösökkel, az amerikában élő Evv családdal együtt tettük meg nagy tiszteletünket.
 
A Gerengay Pál és Jakus Lajos megemlékezés sorozatunkat folytattuk 2007. szeptember 29-én, tanulmányaikon, balladáikon, színműveiken keresztül a Penc-i szüretek emlékére.

 

A Penci Falumúzeum két hatalmas bálványprés vályút és tonnányi súlyú nyomókövet is őriz. Az egyik 1823-ban készük, éppen abban az esztendőben, amikor Petőfi Sándor született. A másikba a kőfaragó az 1884. évet véste, a penci szőlőhegyek pusztulásának idején. Ezek a szőlőprések, ha október közepén elkezdtek csikorogni a Menyecske-begyen, a faluban is lehetett hallani, hogy a Kosztolányi présházban megkezdődött a szüret.
Ebben a szőlőtermő faluban ilyenkor messze vidékről, még Morvaoszágból is megjelentek a bort vásárlók sátras szekereiken. 1500 hold szőlőtermését szedték le akkor. Egy esztendőben 65 ezer hl is termett. Pencen a szüret október 5-15 között kezdődött, annak megszegőit, ha zsellér volt, úgy 12 pálca büntetéssel, ha nemes 12 ezüst forint megfizetésével sújtották.
Több mint másfél évszázaddal ezelőtt 169 éve Petrovics Sándor, a mi Petőfink kebelbéli barátjának Csörföly Lajosnak írja Pozsonyba: „Nálunk october 13-án esett először a hó, hanem akkor nem voltam Selmeczen, de Penczen ... Penczen!!. Én, Osztroluczky és Kosztolányi mentünk oda szüretre. S ott múlatánk két hétig."
 
Hogyan került Petőfi Pencre? Nagynénje Hrúz Éva, házvezetőnője a Kosztolányi családnak, melynek a híres Menyecske-hegyen 15 hold szőlője termett.
 
Hogyan mulattak Petőfi és iskolatársai a penci szüreten? Thewrewk István újságíró visszaemlékezését idézzük az 1870es évek elejéről.
„Szüret van, s én mint gyermek szintén ott vagyok a mulatók közt. A magos Menyecske-hegy egyik présháza előtt terített asztal mellett ülünk. Leányokkal, fiatalemberek dévajkodnak, s nemcsak a leányokkal, de a menyecskékkel is, sőt velök még inkább. A présházakban s körülöttük lányok, legények, asszonyok, férfiak, fiatalok és öregek gondtalan, szívből fakadó dal és cigányzene mellett vígadtak, táncoltak, tréfálkoztak, örültek a szépéletnek. Mert szép volt az élet. A súlyos gondok felhői sem sötétellettek egén: az a gyönyörű nagy vidék bort termett, s így kenyeret adott, s ahol megvan a mindennapi kenyér, ott nincs nyomor." Tíz évvel később, 1880-ban azonban a filoxera megjelenik Pencen is. Kétségbeesve panaszolják a földbirtokosok, hogyha elpusztul a szölejük, akkor a „nép elproletárosodik, s a divatossá vált Amerikába vándorlás útjára térnek." A remény még mindig élt bennük, hogy védekezéssel sikerül megakadályozni a vészt. A katasztrófa azonban kérlelhetetlenül bekövetkezett, minden szőlő kipusztult. A Kosztolányiak és a többi földbirtokosok elhagyják a falut, de az egykori zsellérek nem mentek Amerikába, hanem kis földjeiket újra telepítik szőlővel.
 
A régi nagy szüretek emlékére azóta minden esztendőben vidám karnevál vonul fel a falu utcáin. Minden háznál azért termett egy-két hordócskára való bor. Került a kulacsokba melyekkel köszöntötték a felvonulók a szüretet ünneplő falu népét.
Az elárvult Menyecske-hegy mely hét évszázadon keresztül a tüzes penci bor szülőanyja volt, nem akarja táplálni a néhány éve ültetett fenyőfacsemeték gyökérzetét. Nem tudja szegény, hogy egy évszázad alatt tápláló talaját lehordta az eső, az erózió elvégezte pusztító munkáját. Amiatt is dohog, hogy bár Petőfi reá gondolt a „Sovány ősz.. c. költeményében, mégis azt írja: „Nagyszálnak borszülö hegye sok jó napot szerzett nekem." Hát öreg Menyecske-hegy gondold meg, hogy amikor a költő búsan Budára kullogott, megállt a vár tetején, onnan sem láthatott téged, csak távolban kékellő Naszályt. Gondolatban felidézte az egykori penci szüretet és esztendeje tett utolsó látogatását ebben a kis faluban, hol mindenkor olyan szeretettel fogadták. Akkor is volt nosztalgia és költői szabadság.

Történelmi tény, hogy a térség leghíresebb borai közé számították a penci tőkékről szüretelt, szőlőből nyert nedűt. Messze földről jöttek, s vitték a bort a kereskedők. Az 1884-es év fíloxéra-járványa véget vetett e - több száz évig tartó - dolgos és gazdag időknek. A szőlőtőkéket kivágták, helyettük más kultúrnövények, esetleg erdők telepítésével igyekeztek a birtokosok a kieső bevételeket pótolni. Nagy valószínűséggel erre az időre tehető a szüretek hagyományos megünneplésének hanyatlása is, De szerencsére nem törlődött ki az emberi emlékezetből. Ezért fontos, hogy egy-egy sajátos, régi, helyi hagyományt megőrizzünk, s ha lehet továbbörökítsünk, Penc neve hallatán felötlik néhány patinás családnév is: Kosztolányi, Mikszáth, Osztroluczky, Petőfi. Az összefüggéseket könnyű megtalálni: a Menyecske-hegyen termő szőlő, a Kosztolányi- és Osztroluczky szőlőbirtokról, a Kosztolányi présháznál diáktársaival több ízben is vendégeskedő Petőfi Sándor, no és a penci bor. Ez évekről nem csupán szájhagyomány emlékezik meg. hanem írásos emlékek is fennmaradtak, dacára a - közel két évszázadnyi - eltelt időnek, Erre egy másik alkalommal szeretnék visszatérni.
 
Összegezve:  Penc olyan hagyományokkal rendelkezik,  amelyek nem engedik, hogy a régi szüretek emléke a feledés homályába vesszék, elfelejtődjék. Idén is szerét ejtette a közösség, pontosabban Gerengay Hagyományőrző Egyesület, hogy színes, izgalmas és vidám utcai felvonulással, tánccal nyissák meg a Penci Szüret eseményeinek sorát.
A hagyományok szerint - e szép napos délutánon is - a kisbíró és csinos leányka segítői vezették a menetet. A porták előtt nézelődő lakosság nagyobb csoportjainál a kisbíró kidobolta a tudnivalókat, többek között további felvonulókat invitált a vidám sokadalomba, s a bálba, A penciek egy része autentikus népviseletben forgott-pörgött, míg mások az alkalomhoz illő ünneplő ruhában táncoltak, a szomszéd falu tánccsoportja, a csővári lányok festői öltözékben ropták. A talpalávalót Szokolyáról érkezett tangóharmónikás szolgáltatta. Meg kell valljam, a legnagyobb elismerést bennem a szőlő-koszorút hordozó asszonyok teljesítménye váltotta ki.
 
A fiatalok nagyszámú részvétele - a csinosan kiöltözött óvodások és iskolások szemet gyönyörködtető csoportja - tette felejthetetlenné az idei szüretet.
A bírói pár kocsiját követő menet a közel két órás vonulás végeztével megérkezett a szabadtéri színpadhoz, a szervezők „életmentő'' frissítőkkel látták el a kissé megfáradt ünneplőket,
 
Az új erőre kapott közönség épp, hogy elfoglalta helyét a nézőtéren, mikor kezdetét vette a színpadi műsor, amely a következőképpen alakult.
Előbb megismerkedhettünk Gerengay Pál költeményével, a Menyecske-hegy legendájával, Örkény Adrienn tolmácsolásában.
Ezt követően Varga Imre beszámolóját hallhattunk a szüretek értelméről, a jó bor tulajdonságairól Petőfi Sándorról. Majd a Penci Általános Iskola Színjátszó köre, csupa lelkes fiatal szereplésével, felidézte Petőfi Sándor aktív részvételét a penci szüreten. Elénk varázsolták a korabeli népélet egy-két pillanatát, amelyet furulyajátékkal és egy bordallá is szemléltettek.
Ezt követően az ovisok műsorát, és az iskolások táncát láthattuk, hallhattuk.
A kisbíró tréfás köszöntőjét kővetően a Csővári lányok, asszonyok adtak ízelítőt műsorukból. Eközben a vendégeket, szereplőket asztalhoz invitálták, ahol finom vacsorával üthették el éhüket.
A park elkerített részén lovaglás várta az erre vállalkozókat, és az érdeklődők kézműves technikákat is elsajátíthatta Klenyánszkiné Juci néni, Rádlerné Szádoczki Boglárka, Horváth Ágnes útmutatásai alapján.
A színpadi programot fergeteges táncház zárta, ahol kicsik és nagyok önfeledt tánca sötétedésig tartott.
A szüreti bál este a sportcsarnokban kezdődött. Erről leginkább azok mesélhetnének, akik részt vettek a Penci Szüret mozgalmas napjának e végső rendezvényén, a Tressz zenekarral.

Ismerteti Gerengay Vilma 

Érdemes pár percet szemelni az egyesület keletkezését illetően. 1991. év elején történt, hogy a penci Művelődési Házban egy beszámolót tartott a Művelődési Ház igazgatónője: Bodonyi Józsefné. A beszámoló végén annak rendje és módja szerint, - akinek van javaslata, észrevétele - most tegye meg szólt az előadó.

Erre én, - a cikk írója - szót kértem annyi volt a kérésem, hogy alakítsunk Pencen is egy egyesületet. Jöjjünk össze havonként, ahol egy kis piknik teaest keretében elbeszélgethetünk egyről-másról.
Korábban szokás volt, hogy állami ünnep alkalmával vidékről menyecske kórus szerepelt, akik a főúton dalolgatva, táncolva szórakoztatták az éppen kiskapuban álló pencieket. Ezt figyelembe véve azt javasoltam, hogy Pencen is vannak csinos, takaros menyecskék akik sokszínű műsorokkal szórakoztatják majd az érdeklődőket, ezzel is emelnék az ünnepek rangját. Nem kérünk vidéki szereplő-ket! Nos, erre jött az az ötlet, javaslat, - hogy tényleg alakítsunk egy közösséget, stb. Erre minteg 20 személy csatlakozott javaslatomhoz. Én, mint az első alapítótag – lefixáltuk a „hogyant” és a „mikéntet”?!
Megszületett a vezetőségi tagok választása, névadás stb.
Ez volt az egyesület „Alfája".
1991. évben nagy lendülettel, sok tervvel megindult a közös munka. Szegények voltunk, semmink sem volt, mihez kezdjünk?
Összejövetelinket egy kis helységben tartottuk, amit a Művelődési Ház jóvoltá-ból kaptunk (ideiglenesen). Megkezdődött a gyűjtési akció, berendezési tárgya-kat, ruhákat adtunk össze, így már volt miben szerepelni. Az egyesületnek volt saját egyenruhája is, (népi) azonban kevésnek bizonyult, így többen saját költsé-gükön megvették a kellékeket. Jó szervezéssel és hozzáállással megoldottuk az éppen fennálló problémákat. Egy-két esetben pályáztunk is, nem nagy sikerrel.
Ma már az egyesület működése jónak mondható, új lendülettel felfelé ível sike-reivel. Egyesület vegyesénekkara ez évben is több helyen vendégszerepelt. Pél-dául: Vác, Rád, Acsa, Csővár, Penc stb. Állami ünnepeken is rendszeresen sze-repelnek.
Fő célja: a hagyományőrzés felelevenítése, ápolása napjainkban is. Egy fő dol-got ki kell emelnem, szakképzett vezetője kezdettől fogva nincs, a rendezvénye-ket, műsoraikat a tagok ötletei és javaslatai alapján állítják össze nem kevés si-kerrel, ami erkölcsi elismerést hozott az egyesület és Penc község javára!
Reméljük, hogy a friss lendület csak fokozni fogja a változatos rendezvényeiket, mely emeli majd a lakosság kultúrájának mércéjét. Úgy legyen!

Gerengay Vilmával a Faluvédő Egyesület alapítását s azóta működését istápoló-val egyetértünk. Említi, nincsen szakképzett vezetője, főképpen a táncokra és dalokra gondoljuk. Nem is kell! Ne akarjon a penci asszonykórus hasonlítani ismert menyecskekórusokhoz, akiket immár saját falujukhoz, községükhöz semmi helyi hagyomány nem fűz. A váci bemutató után egyik barátunk dicsérte a tőrőlmetszett, penci harmincfős csoportunk dalait, s megjegyezte, hogy hasz-nukra válna szakos tanár.
A penci asszonykórus nem akar koreográfia nyomán tőlünk távolálló darabokkal szerepelni. Maradjanak meg a maguk szerény, hagyományokon alapuló éneke-iknél, kórusműveket ne utánozzák. Bemutatóik hamvas tisztasága csak így ma-radhat meg. Ők, amíg élnek ezt képviselik. Átadni az újabb generációnak aligha sikerül, számukra ez már a múlté, elavult Az Egyesület nevében ne csak a falu hagyományos dalait, táncait őrizze meg, népi viseletével együtt, de védője le-gyen saját házának és környezetének, a falu műemlékeinek. Azok megóvására addig tegyen valamit, amíg még nem késő. Legyen az a faluszéli szilfa, ková-csolt vaskapuszárnyakat őrző két évszázados műemlék kúria-bejáró. A jól vég-zett faluvédő munka jutalma legyen időnként egy-egy országjáró, tapasztalat-szerző kirándulás és adjon az alkalmat megmártózni olyan fürdőkben, mely saj-nos Pencnek nincsen.