Penc község weblapja

 

Pencen élt „nagyságaink" rövid, tömör „hitvallása" legyen a mi útravalónk az elkövetkező években.

Gerengay Vilma: A Faluvédő Egyesület fő célja a hagyományőrzés felelevenítése, ápolása.
Jakus Lajos: Ne akarjon a penci asszonykórus hasonlítani ismert menyecskekórusokhoz, akiket immár saját falujukhoz, községükhöz semmi helyi hagyomány nem fűz. Nem akarnak koreográfia nyomán tőlük távolálló darabokkal szerepelni. Maradjanak meg a maguk szerény, hagyományokon alapuló énekeiknél, kórusműveket ne utánozzák. Bemutatóik hamvas tisztasága csak így maradhat meg, Ok amíg élnek ezt képviselik.
Az Egyesület nevében ne csak a falu hagyományos dalait, táncait őrizze meg, népi viseletével együtt, de védője legyen saját házának és környezetének, a falu műemlékeinek.

Ezeket a hitvallásokat szem előtt tartva 2007. 08. 19-én Aratási ünnepélyre volt hivatalos Penc község apraja és nagyja. Már 16. éve hagyománynak számít az Ökumenikus Istentisztelet, az új kenyér áldásával, három felekezet katolikus, baptista, evangélikus hívekkel és lelkészeikkel. Díszvendégeket is üdvözölhettünk Harrach Péter országgyűlési képviselő urat és kedves feleségét körünkben.

 Az ünnepség 2. részében a Faluvédő Egyesületből újjá alakult Gerengay Vilma Hagyományőrző Egyesület bemutatkozását láthattuk. A névadóról rövid, bensőséges megemlékezést követte, a temetőben elhelyezett mezei koszorúval való tisztelgés nagysága előtt. Az aratási ünnepség szintén a hagyományokat ápolta, hiszen utoljára 1939-40-ben tartották meg Haltenberg Gyula földesúr tiszteletére. Gerengay Vilma feldolgozásában pedig 1992-ben vitték színre és utcai felvonulásra a penci Faluvédők. Idén is köszönet illeti mindazokat akik hűségesen állták a fáradhatatlan próbákat és a szabadidejüket nem sajnálva egy csipetnyit a falu, a hagyományok szolgálatában állhattak. Reméljük egyre több követőnk lesz. Hiszen előttünk áll, szintén egy nagyon bensőséges ünnepség Jakus Lajos múzeumigazgatóról, és Gerengay Pál kántortanítóról elnevezett utcák avatása szeptember 16-án..
 Penciekhez hűen, a szüretek emlékére, október első szombatján elmaradhatatlan a szüreti felvonulás és a bál.

Vannak, akik nem halhatnak meg addig, amíg nem teljesítették e földön hivatásukat. Ilyen volt Gerengay Pál /1894-1971/ evangélikus kántortanító, és Jakus Lajos /1915-2004/ szintén evangélikus kántortanító, az államosítás után iskolaigazgató és múzeum igazgató. Évek óta, betegségük ellenére az élethez való ragaszkodásuknak egyik erőssége lehetett, hogy mindazt el akarták végezni, amit életük során elterveztek. Elsősorban Penc és környéke helytörténetének írásba foglalására gondoljunk.
Sokat szerettek volna még tenni és az a remény éltette őket hogy erre még sor kerülhet. Talán megnyugodhatnak, hogy lesznek majd akik folytatják, mert szeretett községük megbecsüli emléküket.
 
E két nagyság emléke előtt meghajolva 2007. szeptember 15 én EMLÉKEST-et tartottunk. 2007. szeptember 16-án, róluk elnevezett utcákat avattunk. A megemlékezéskor Gerengay Pál által komponált egyházi dallamok csendültek fel. Egykori tanítványokkal, honismereti szakkörösökkel, az amerikában élő Evv családdal együtt tettük meg nagy tiszteletünket.
 
A Gerengay Pál és Jakus Lajos megemlékezés sorozatunkat folytattuk 2007. szeptember 29-én, tanulmányaikon, balladáikon, színműveiken keresztül a Penc-i szüretek emlékére.

 

A Penci Falumúzeum két hatalmas bálványprés vályút és tonnányi súlyú nyomókövet is őriz. Az egyik 1823-ban készük, éppen abban az esztendőben, amikor Petőfi Sándor született. A másikba a kőfaragó az 1884. évet véste, a penci szőlőhegyek pusztulásának idején. Ezek a szőlőprések, ha október közepén elkezdtek csikorogni a Menyecske-begyen, a faluban is lehetett hallani, hogy a Kosztolányi présházban megkezdődött a szüret.
Ebben a szőlőtermő faluban ilyenkor messze vidékről, még Morvaoszágból is megjelentek a bort vásárlók sátras szekereiken. 1500 hold szőlőtermését szedték le akkor. Egy esztendőben 65 ezer hl is termett. Pencen a szüret október 5-15 között kezdődött, annak megszegőit, ha zsellér volt, úgy 12 pálca büntetéssel, ha nemes 12 ezüst forint megfizetésével sújtották.
Több mint másfél évszázaddal ezelőtt 169 éve Petrovics Sándor, a mi Petőfink kebelbéli barátjának Csörföly Lajosnak írja Pozsonyba: „Nálunk october 13-án esett először a hó, hanem akkor nem voltam Selmeczen, de Penczen ... Penczen!!. Én, Osztroluczky és Kosztolányi mentünk oda szüretre. S ott múlatánk két hétig."
 
Hogyan került Petőfi Pencre? Nagynénje Hrúz Éva, házvezetőnője a Kosztolányi családnak, melynek a híres Menyecske-hegyen 15 hold szőlője termett.
 
Hogyan mulattak Petőfi és iskolatársai a penci szüreten? Thewrewk István újságíró visszaemlékezését idézzük az 1870es évek elejéről.
„Szüret van, s én mint gyermek szintén ott vagyok a mulatók közt. A magos Menyecske-hegy egyik présháza előtt terített asztal mellett ülünk. Leányokkal, fiatalemberek dévajkodnak, s nemcsak a leányokkal, de a menyecskékkel is, sőt velök még inkább. A présházakban s körülöttük lányok, legények, asszonyok, férfiak, fiatalok és öregek gondtalan, szívből fakadó dal és cigányzene mellett vígadtak, táncoltak, tréfálkoztak, örültek a szépéletnek. Mert szép volt az élet. A súlyos gondok felhői sem sötétellettek egén: az a gyönyörű nagy vidék bort termett, s így kenyeret adott, s ahol megvan a mindennapi kenyér, ott nincs nyomor." Tíz évvel később, 1880-ban azonban a filoxera megjelenik Pencen is. Kétségbeesve panaszolják a földbirtokosok, hogyha elpusztul a szölejük, akkor a „nép elproletárosodik, s a divatossá vált Amerikába vándorlás útjára térnek." A remény még mindig élt bennük, hogy védekezéssel sikerül megakadályozni a vészt. A katasztrófa azonban kérlelhetetlenül bekövetkezett, minden szőlő kipusztult. A Kosztolányiak és a többi földbirtokosok elhagyják a falut, de az egykori zsellérek nem mentek Amerikába, hanem kis földjeiket újra telepítik szőlővel.
 
A régi nagy szüretek emlékére azóta minden esztendőben vidám karnevál vonul fel a falu utcáin. Minden háznál azért termett egy-két hordócskára való bor. Került a kulacsokba melyekkel köszöntötték a felvonulók a szüretet ünneplő falu népét.
Az elárvult Menyecske-hegy mely hét évszázadon keresztül a tüzes penci bor szülőanyja volt, nem akarja táplálni a néhány éve ültetett fenyőfacsemeték gyökérzetét. Nem tudja szegény, hogy egy évszázad alatt tápláló talaját lehordta az eső, az erózió elvégezte pusztító munkáját. Amiatt is dohog, hogy bár Petőfi reá gondolt a „Sovány ősz.. c. költeményében, mégis azt írja: „Nagyszálnak borszülö hegye sok jó napot szerzett nekem." Hát öreg Menyecske-hegy gondold meg, hogy amikor a költő búsan Budára kullogott, megállt a vár tetején, onnan sem láthatott téged, csak távolban kékellő Naszályt. Gondolatban felidézte az egykori penci szüretet és esztendeje tett utolsó látogatását ebben a kis faluban, hol mindenkor olyan szeretettel fogadták. Akkor is volt nosztalgia és költői szabadság.