Szép szőlő, és jó bor ismét a penci medencében

A penci borok hosszú-hosszú idő után ismét szerepeltek, és ráadásul jól szerepeltek az augusztus 20-i bor-és pálinka versenyek egyikén. A Dél-Cserháti megméretésen egy rose és egy vörösbor indult penci színekben, s mindkettő ezüstérmes lett 31 induló között.

Előzmények

De hogy is kezdődött? Néhány évvel ezelőtt betértem az akkor még működő, és mostanság újra megszépülő Cserhát múzeumba, és kezembe került Jakus tanár úr helytörténeti munkája: „Penc múltja és jelene 2002" címmel. Mivel már a 90-es évek végétől vásároltam apránként egymás mellett fekvő kisebb földeket Pencen, így nagy érdeklődéssel forgattam, és forgatom az óta is a szóban forgó igen színvonalas könyvet. Ebből tudtam meg, hogy Penc Nógrád megye legjobb fehér bort termő helye volt. A leírásokból egyértelműnek látszik az is, miszerint zárt borvidék volt Penc, afféle „Kis Tokaj" némi elfogultsággal.

A jó szőlőhöz, és borhoz a megfelelő termőhelyen túl sok munka, kitartás és némi szakértelem szükségeltetik, Budafokon jó színvonalú tanfolyamokon mindenkinek elsajátíthatja a szükséges ismereteket.

A jogszabályokról néhány mondat

A „2004. évi XVIII. törvény a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról" szerint árutermelő szőlő az 500 négyzetméternél nagyobb területű ültetvény. Ez alatt házikerti szőlőnek minősül. Mindez azért fontos, mert az árutermelő szőlőültetvény létesítése, fenntartása meglehetősen „macerás", sok-sok kötelezettséggel járó feladat. Akit ez érdekel, biztos találunk majd a penci fórumot ahol ezeket a tapasztalatokat megoszthatom Önökkel a telepítési engedély tucatnyi mellékletétén át a hegyközségi jelentésekig bezárva. Szép feladat, de sajnos nem polgárbarát jogszabályok tömegéről van szó.

A jelen állapotokról

A szőlő termőhelyi kataszterbe vételezés nem egyszerű folyamat, az alsó határa, ha jól emlékszem 50 hektár. Ezt saját költségemre felvállaltam a 031/3, 031/4, 036/4 és a 082/7-23 hrsz-ú földeken. Az érintett földtulajdonosoknak ez egy kitűnő, ölükbe hullott ingyenes lehetőség lett, ha bejelentik a földhivatalba, átminősíthetik szőlőművelési ágba a jelenlegi szántóikat. Amennyiben megteszik, akkor viszont már úgy kell művelni, mint szőlőt más nem telepíthető bele. Ismétlem, ha ezt nem teszik, akkor marad minden úgy, ahogy most van, minden kötelezettség nélkül. Ezen felül látom, vannak még a határban szőlők, és sokat látok a házikertekben is. Mivel a borhoz pince is kell, kénytelen voltam építeni. Azóta hallom, vannak azért még Pencen használható pincék, előbb-utóbb talán használatba lesznek véve.

Ide kívánkozik még, hogy nagyon sokat segített Penc Polgármesteri Hivatala, külön kiemelném Králik József polgármester úr segítőkészségét. Ő volt az első, aki megértette a faluban, hogy a szőlő és a jó minőségű bor, a kapcsolódó borturizmus óriási lehetőség az anyagi kitöréshez mindenki számára. Aki most járt esetleg a Móri bornapokon láthatta, ez ma is egy valós lehetőség. Pencnek több százéves, igen szép szakmai múltja van. Fel kellene éleszteni, és élni vele a közösség, és az ebben vállalkozók hasznára. Én hiszek ebben, ezért is kezdtem el minden nehézség ellenére.

Ilyen nehézség még előttünk, hogy bortermő településsé nyilvánítsanak bennünket, és visszakerüljünk a Mátrai borvidékhez. Jelenleg a Kunságihoz tartozunk, akik egyébként nagyon rendesek velünk, de ha bortermőhely leszünk, akkor a mátrainál a helyünk, ahogy például a tőlünk sokkal délebbre fekvő Mogyoród község is odatartozik.

A szőlőfajtákról

A jogszabály szerint árutermelő szőlőültetvény esetében ajánlott, engedélyezett, és ültetvényes fajták vannak. A régi fajták ültetése többségükben nem engedélyezett, néhány közülük meglévő ültetvényben fenntartható, ez az ültetvényes fajta. Ilyen például a mézes(fehér), ami Pencnek egyik híres borát adta állítólag.

Ahogy régi penci hagyományok mutatták, Én is fehér és vörösbort adó fajtákat ültettem. Fontos volt tudni mely szőlők azok, amelyek szeretik a környező dombokat.

A fehérek

A régi fajták közül a Leánykát, a muskotályosok közül az Ottonel Muskotályt választottam. A Leányka telitalálat volt. Fiatal szőlőként magas cukorfokkal, jó fagytűréssel már ültetés után a harmadik, és idén a negyedik évben hozott biztos termést a szárazság ellenére. A muskotály már az első termőévben rekord 26,5 cukorfokú mustot adott, a kései szüret ellenére kitűnő zamattal, és illattal. Vele csak egy baj van, nálam kissé érzékeny az időjárásra, főként a szárazságra, és a fagyra, így az idén csupán néhány kiló szőlőt adott a mintegy hétsornyi négyéves tőke.

Újfajtaként a Szürkebarátot és a Traminit ültettem. Mindkettő jó választás volt, talán a Tramini jobban szereti a helyét. Tavaly komoly zöldmunkával lehetett csak kordában tartani, de a borban meghálálta a befektetett munkát. Illatos karaktert, telt zamatokat, hosszú aromás ízeket adott a couvének. Az idei kései fagyot kissé megsínylette, mert azt meg hosszú száraz időszak követte.

A szürkebarát talán a mész érzékeny alanyvessző miatt lassabb fejlődésű, de az a kevés termés kitűnő minőségű.

Végezetül a bozótirtás után találtunk néhány tőke Mézes fehéret, ha meg tudjuk menteni, akkor meglátjuk újra, hogy mit is ér ez a fajta a penci dombokon.

A kékszőlők

A vörösbort adó kékszőlők közül a Medina vált be a legjobban. Jó cukorgyűjtő, közepes fejlődési erélyt mutatott eddig. A szárazságot sajnos ez a fajta sem szereti, de 24,5 cukorfokot hozott a mustja. Ha teljesen kiforr, akkor magas alkoholtartalmat ad, ha jó az élesztő kiválasztása, akkor jelentős mennyiségű maradékcukor marad a borban, az félédes, vagy édes marad külső beavatkozás nélkül, persze megfelelő körülmények között. Jó lesz még a Blauburger is, ami a Kékoportó és a Kékfrankos gyermeke. Cukrot is ad, savat is. Jó napos fekvésben szépen fejlődik, a többi helyen lassabban. A borban szépen szerepel.

Nem boldogultam a Kékoportóval, mai engedélyezett nevén a Portugiserrel. Több oka lehet, a talaj előkészítés, az elmúlt két év száraz időjárása, az alanyvessző, az okokat még kutatom. Hasonlóan nem fejlődik jól a Turán. Telepítésének az oka, hogy azon kevés szőlőfajta közé tartozik, amely a levével fest. Bora mélyvörös, átlátszatlan gránát színű, vastag, jellegzetes aromákkal. Még próbálkozom vele.

A borokról

Az első szűztermésből tavaly fehérbort, rosét, és vörösbort készítettünk. Az első termés nem volt sok, így egy-egy fajtából önálló bor nem készült.

A fehérbor gerincét a Leányka adta, a Szürkebarát egy részével. Ezt meghatározott arányban kiegészítettük a Traminivel, és az O. Muskotály mustjával. Kiegészítendő egy árnyalat Olaszrizlinggel, mert azt a jellemzően halvány kesernyés utóízt kedveljük a borában. A feldolgozás részleteivel nem untatom az olvasót, de azt gondolom, hogy ezt a 2011-es bort jövőre két év barrikolás után indítom borversenyen.

A rose igazán magunknak készült, mint a sváb borászcsaládoknál a „fukszli". A vörösbornak előkészített, a zúzó-bogyózáson átesett, és már két napja a héján erjedő mustból lefejtettünk egy kis hordóra valót, és a továbbiakban úgy kezeltük, mint a fehérbort. Ennek ellenére egy kicsit sötétebb marad a színe, szinte Schillert közelítően. Könnyű, félszáraz, jó illatú borként kilógott a rosék közül, de így is ezüstérmes lett. Jót tett benne a Szürkebarát és a Tramini maradéka. Az idei kevés termés miatt kényszerűségből szintén ezt az utat választottam.

A vörösbort adó Medina, Blauburger, és Turán szőlők egy testes, magas alkoholtartalmú, és sok maradék cukorral bemutatkozó bort produkáltak. Azt gondolom a természet ügyes volt, mi csak nem rontottuk el. Ez a bor magas pontszámmal lett ezüstérmes, aminek szintén nagyon örültünk.

A törkölypálinka

Talán csupa nagybetűvel kellene írni. Nagyapám módszerével készült, és a penci főzde fiatal, de igen jeles mestere alkotta meg a végleges formáját. Korábban a hasonló pálinkákat kerültem, kellemetlen illatuk, torokkaparó voltuk miatt. Ez azonban más lett. Második helyett ért el, és szintén ezüstérmes lett. Amiért nem az első lett, az a magas alkoholtartalma volt. Pontosan 52 fokos lett, az országos bírálók szerint, úgy 40-48 fok között jobban kijöttek volna az aromái.

A jövőről

A közeli jövőben, a penci szüreti napon a fent említett borokból térítésmentesen a fehéret és a vöröset meg tudják kóstolni, ha erre lehetőséget kapok a község vezetésétől. A rosé sajnos elfogyott, csak néhány litert tudtunk a jövőnek elmenteni. Egy kis mennyiséget a törkölyből is viszek esetleg. A keszegi szüreti napon ízlettek remélem Pencen is sikerük lesz.

A távolabbi jövőt illetően bizakodó vagyok. Ittam már egy váci jogászházaspár penci vörösborából is. Az egy száraz, de igen kitűnő, testes, savaiban, alkoholtartalmában harmonikus bor volt. Jó utat választottak, remélem, hogy megosztják majd Ők is a tapasztalataikat velünk.

A közös gondolkodás biztos sok jó ötletet hoz majd a felszínre. Ilyenek lehetnek a falusi vendéglátóhelyek kialakítása, a borúthoz való csatlakozás, a borturizmus egyéb rendezvényei, vagy éppen a szőlőtermelés összefogásában látok nagy lehetőséget.

Pl. egy 10x50m-es parcellában 2x1,2m-es sor - és tőtávolságot feltételezve elültethető 6x42 tőke. Ez mintegy 250 tőke szőlő. Ez nem árutermelő ültetvény, minden hatósági komplikációtól mentes, kézzel, kis géppel munka mellett művelhető. Más helyrajzi számon, más családtag ezt megismételheti. Jó tápanyag,- vízellátás,- és fajtakiválasztás esetén, fejlett tőkéken 2-4 kiló hozam megfelelő minőségű szőlőt adhat. Ez akár 1000 kilót jelent szüretkor, 60-100Ft/kg áron. Szedése jobb, mint a málnáé, s ha megegyezünk, és megfelelő a minőség, a feldolgozó kapacitásunk határáig –terveink szerint- átvennénk a jó minőségű szőlőket a jövőben.

Ez persze egy lehetőség a sok közül, nem 5 perces projektekről van szó, ahogy ezt manapság mondják. Egy biztos, Pencen itt egy jó termőhely, olyan múlt, termelési történelem, amiért mások fizetnének. Nekünk csak le kell hajolni, ami persze néha derékfájdító. De ha eleink vérüket adták ezért a földért Aradon, tegyük meg mi is, amit tehetünk.

Penc, 2012.10.06.

Dr. Major László