Az eddigi pozitív visszajelzések alapján folytatnám a penci polgárok, szőlősgazdák, érdeklődők, a jövendő szőlészek-borászok tájékoztatását a fenti témában.

A penci szőlőtermő terület, a termőhely, franciásan a terroir, (ejtsd: terroár) elmúlt évi jellemzőinek egy része igen szeszélyes volt. Erről a jelen írás végén néhány gondolatot megosztanék Önökkel. Hasonlóképpen a legújabb eredményekről is tájékoztatást adnék.

A terroir
A termőhelyi adottságok jelentős részén nem tudunk változtatni, egyéb vonatkozásain is csak hosszú, szívós munkával. Miről is van szó - nézzünk bele a részletekbe!

1. Az egyébként kedvező geológiai jellemzők Pencen alapvetően adottak, a helyi éghajlat nem befolyásolható, de a művelési módokkal, a fajtaválasztással, a borászati technológiával igazodni tudunk.
2. A talaj alapvetően szintén adott, néhány elemében pl. magnéziummal kiemelkedően jól ellátott, szinte megegyezik a vulkáni talajok szintjével, a cink és foszfor viszont kevés. Azonban szerves trágya és megfelelő tartalmú műtrágya bevitellel itt már javíthatunk a termőhely ezen elemén, de következetes talajművelés hosszú távon szintúgy elengedhetetlen.
3. A tengerszint feletti magasság tekintetében a középmagas, itthon a magas kategóriához tartozunk, ez is javíthatja a versenyhelyzetünket. Igazán ezen azonban nem változtathatunk. Annyit tehetünk, hogy új terület vásárlásakor el kell dönteni, a hegytetőn, annak oldalában, vagy a hegy kötényén, az alján akarunk szőlőt telepíteni. Ez a döntés sok mindent befolyásol, s akkor is figyelembe kell venni, ha esetleg családi örökség alapján ránk maradt területen akarunk belefogni szőlőtelepítésbe.
4. A fekvés szinte egyik legfontosabb fontos tényező, tekintettel arra, hogy a szőlő napimádó.
5. A település körül kedvező déli, délnyugati, délkeleti kitettségű domboldalak vannak, ma még döntően kihasználatlanul. Egy részük mesterségesen erdősült, azokat viszonylag bonyolult, és költséges lenne visszaállítani szőlőtermelésre. Vannak viszont gyepes, cserjés domboldalak, ahol kisebb energiával lehetne még eredményes szőlőtelepítést végrehajtani. Erről azért írtam pár mondatot, mert a közeli jövőben ezek a telepítési lehetőségek jogi feltételei szűkülni látszanak. Ugyanis a magyar bortermelés, ha mennyiségileg csökkent is az elmúlt években, de minőségben jelentősen javulva komoly konkurenciaként jelenik meg az európai, és a világ- piacokon. Emiatt ma már vélhetően nem cél a magyar bortermelés további segítése, de mi lesz holnap, azt most nem tudhatjuk. Mindenesetre Pencen még nem ez a közelebbi cél. A cél az lehet, hogy – itt a Dunakanyarban, a Börzsöny, a Cserhát és a Gödöllői-dombvidék találkozásánál, a Mátrai borvidék részeként, a Mogyoródi hegyközséghez tartozva - önálló bortermő helyként karakteres, minőségi penci borokkal jelenjünk meg! Erre immár jogszabályilag is lehetőség van. Ez önmagában is jelentős bevételi forrással járhat, de a kapcsolódó borturizmussal, és egyéb turisztikai szolgáltatásokkal a tájegység jelentős központjává válhatunk a közeli jövőben.
6. A tájegység borászati kultúrája, hagyományai, azok a tényezők, amelyek részben adottak, - igaz eltűnőben vannak, - de talán még egy része megmenthető, mivel pl. Jakus tanár úr könyvében jól dokumentáltak. Az ember és a szaktudása pedig fejleszthető, úgy egyénileg, mint a faluközösség szintjén, mint pedig állami szervezett oktatásban. A penci bor és szőlő című írásaimban magam is arra teszek kísérletet, hogy egyrészt kedvet csináljak, másrészt szaktudást, tapasztalatot osszak meg az érdeklődőkkel.

A tapasztalatok
Bevezetőben említettem az elmúlt évi időjárás hatását és következményeit. A 2014-es évben -nyár közepéig- úgy minőségben, mint mennyiségben rekordtermés ígérkezett Pencen is. Ezt követően rendszeres és nagy mennyiségű csapadék jelentkezett, ami jelentősen rontott a helyzeten. A szőlők egy része megrepedt, barnult, a minőség romlott. Szeptember elején 18-20 cukorfok között voltak a próbaszüreti eredmények, és rekord mennyiségű termés ígérkezett.
Így az alábbi döntési helyzet állt elő:

1. Alacsonyabb cukorfokkal, több és egészséges szőlőt szüretelünk, ami más fajta szőlőfeldolgozást kíván és más karakterű bort eredményez;
2. Várunk egy-két hetet, és magasabb cukorfokkal szüretelünk, bevált bortechnológiával dolgozunk, kockáztatva a szőlők nagyfokú romlását, csökkenő mennyiségét.

Tekintettel az elmúlt évek 22-26 cukorfokú szüreteire, és sikeres boraira az utóbbi változat mellett döntöttünk. Mint később kiderült rosszul. Az időjárás nem volt ránk tekintettel, és mindössze egy heti késés úgy mennyiségben, mint minőségben nagyon jelentős veszteséget okozott. Fehérbort nem is készítettünk, és a vörös egy része azon a határon van, ami a saját minőségi elvárásainak megszabtunk. A jogszabályi lehetőségeknek megfelelően így szőlőpálinka és törköly készült, ami viszont kiemelkedő minőségű lett, reméljük a versenyek ezeket a reményeinket majd vissza is igazolják.

Eredmények
A fentiek miatt ez évi borversenyen 2014 évjárattal nem is indultunk. Jó hír viszont, hogy a 2013-as évjáratú penci félédes vörös Medina magas pontszámmal bronzérmet nyert a fajtatiszta borok kategóriájában Verőcén. Itt még nem indult eddig penci bor, azt gondoljuk ez jó belépő volt, hiszen ezt egy hároméves penci szőlő, fiatal tőkéinek „szűztermése" eredményezte. Azért is fontos gondolat ez, mert az indulók többsége itt is nagyhírű borvidékekről vásárolt szőlőből készített borral indult. Kevés volt az olyan induló, aki maga ültette, maga gondozta, és maga által készített borral indult az adott településről. Megismerkedtünk viszont sikeres gazdákkal, egyre inkább híre megy a penci bornak. Jó kapcsolat alakult felvidéki magyar borászokkal is. Szépen alakul azoknak a köre, Gödöllőtől Nagymaroson át Garamkövesdig, akik előbb–utóbb szívesen megjelennének egy majdani penci borversenyen is.

Az év közepén is tettünk egy igen fontos lépést. Mint ismeretes korábban visszakerültünk a Mátrai Borvidékhez, ezen belül a Mogyoródi Hegyközséghez. Ahogy ezt korábban is jeleztem ebben komoly segítségem és partnerem volt az Önkormányzat mellett, dr. Czike Gábor jogász, penci lakos és maga is gyakorló szőlősgazda. Visszatérve az új hegyközségünkre, mivel még ott sem ismertek bennünket, némi izgalommal beneveztünk a 2015. évi mogyoródi borversenyre.
Két vörösborral indultunk, mindkettő barrique hordóban érlelt 2013 évi tétel volt. Az egyik, a már említett Medina szőlőből készült félédes, a másik pedig Blauburgerből készült félszáraz bor volt. Mindkettő magas pontszámú ezüstérmet nyert, az utóbbi 80 pont felett, amiből már csak pici hiányzott az aranyhoz. Azt gondolom, nem lehetünk telhetetlenek, hiszen a szőlő is fiatal, még csak most ötéves, és a pince is újonnan épült néhány éve, csak a borász korosabb már. Sikeres volt tehát a bemutatkozás, a penci szőlő és bor jó minőséget ad, reményeink szerint javuló mennyiséget is az elkövetkező években. Biztató a jövő, tegyünk érte, mindennap egy keveset.

Az elmúlt napokban részt vettünk egy hegyközségi rendezvényen is, ahol a különböző növényvédő, és gyomirtó szereket mutatták be az 1 hektáros mintatáblákon, a helyszínen megjelent előállító s forgalmazó cégek. Ezt követően a földművelési tárca egyik főosztályvezetője az aktuális pályázati lehetőségeket mutatta be. Szőlész – borász totó, és ebéd után, a megjelent közel száz résztvevőből, mintegy 25-30 borász, illetve bor iránt érdeklődő három helyi pincét látogatott meg. Itt a kispincétől a közepesen át, a környék legnagyobb feldolgozó kapacitásáig mindent megszemlélhettek az érdeklődők. A végén a Babítzki pincészetben a hegyközség 10-15 legjobban teljesítő borásza bemutathatta egy-két borát a megjelenteknek, s amit rögvest helyszíni kóstolás és bírálat követett.
Vélhetően két korábbi ezüstérmünkre való tekintettel Pencről bennünket is meghívtak. Végzős szőlész-borász mérnök fiammal, Major Ajtony Zoltánnal képviseltük Pencet, és az itt készült bort. Úgy láttam nem hoztunk szégyent a nyiladozó penci bortermelés hírére.

Penc, 2015-08.17-én

Dr. Major László
2614 Penc
Borházkanyar-dűlő 2.sz.