Penc

Tisztelt Olvasók!

Mivel sokfelől, több visszajelzést kaptam, ezért azt gondoltam, hogy folytatom a tapasztalatok megosztását a helybéliek és a más tájakon lakó érdeklődők számára. Ez ugyan nem egy szakmai fórum, de ha szép fekvésű településünk Önkormányzata lehetőséget biztosít a kölcsönös tapasztalatcserére, tanulásra, akkor éljünk is vele.

A szőlőről

Az elmúlt év sommás tapasztalata, hogy bioszőlő termesztés még ezen a viszonylag száraz, részben Dél-Cserháti jelleget is mutató területen sem lehet. A tavalyi esős nyár bizonyította, permetezés nélkül nincs szüret, a termés 98%-a menthetetlenül tönkrement, nem egészen egy hét alatt. A kreatív magyar elme persze rögtön kitalálta, hogy „ A bioszőlész éjjel permetez!” Komolyra fordítva a szó, feltehetik a kérdést: Mi a megoldás?

Első a helyes fajtaválasztás. Vannak rezisztensebb, vagy teljesen ellenálló fajták. Amennyiben csemegeszőlőben, vagy kettős hasznosítású fajtákban gondolkodunk, - emlékeztetőül: a csemegeszőlő ültetéséhez nem kell engedély, kvóta, stb. - ez viszonylag egyszerűbb, ilyenek pl. a Bianka, az Irsai Olivér, a Néró, a Pölöskei muskotály, , stb.

Borszőlőkben, nagyapáink ismert szőlőit – részben direkt termő fajtákat - már nem lehet telepíteni, de a ház körül még meglévő tőkéket érdemes megkímélni, gyümölcsfogyasztásra, vagy szőlőlé készítésére tökéletesen alkalmasak. Pl., Csiri-Csuri, Delavár fajták, Góhér, Otelló, (Penci) Mézes Fehér, Tökszőlő, stb. Természetesen a direkt termőknek van egy kis „Labruska” mellékízük, de van, aki ezt szokta meg gyermekkorában.

A rezisztensebb borszőlő, vagy kettős hasznosítású fajták jók, ha nem akarunk országos, vagy nemzetközi borversenyeken indulni. Baráti társaságokban, családi összejöveteleken kiváló bort lehet felvezetni belőlük a présház előtt, vagy a kerti sütő-főző helyeken, vagy akár a diófa alatt. Enni is jó, a maradék pedig feldolgozható házilag szőlőlének, vagy bornak Amennyiben ez a büszkélkedés elegendő a számunkra, jó választás lehet például: Bianca, Irsai Olivér, Kunleány, Medina, Néró, Olasz Rizling, Ottonel Muskotály, Pölöskei Muskotály. A felsoroltaknál fontos szempont volt a szerényebb talajigény, a fagy és a szárazságtűrés.

Nagyon fontos a jó alanyválasztás, amikor az oltványtermelővel egyezkedünk. Mivel borszőlő telepítésnél - a korábbi részekben leírt nagyságtól - már talajvizsgálat is kell, tudni fogjuk, mire kell figyelni. Magánvéleményem, tapasztalatom szerint a szárazságtűrésre, és a mésztűrésre. Ahol gyengén fogott meg a szőlő, a napos, de nagyon száraz domboldalon - ott engedélyt kértem a cserére, fajtaváltásra a hegybírótól. Ott már ilyen alanyra - Ferkálra - kértem oltani az új szőlőket. Ezeket fogjuk ott újra telepíteni.

A permetezésről

Valamennyit kénytelenek vagyunk permetezni még a felsoroltaknál is, igaz a régi direkt termőknél ez is elmaradhat. Erről majd a télvégi időszakban részletesen konzultálhatunk.

A fagytűrésről

Érdekes tapasztalatom volt a fagyokkal kapcsolatban. A téli fagytól sokan féltek, részben joggal, de egy biztos. Az általam telepített fehérborszőlő fajták, Leányka, Ottonel muskotály, Szürkebarát, Tramini gond nélkül viselték a korábbi telek átlag -10-15 C-os, sőt az elmúlt télen mért -27 C – os hideget is. A kékszőlők úgyszintén. Fontos tapasztalatom viszont, hogy a korán zsendülő szőlőket a tavaszi, áprilisi fagy keményen elkapta. Amelyiken már 3-4 levélke volt, az menthetetlenül barnára fagyott. Pl. a Tramini. Ma már felületes szemlélő nem látja, mert szépen regenerálódott, de sem, virág sem fürt nincs rajta egy sem. Így most a jövő évi veszőket neveljük rajta. A Leányka részben fagyott el, ott a tavalyi fürtmennyiség negyede található. Azok a szőlők, amelyeket a fagy még bimbós állapotban talált, azok gond nélkül átvészelték ezt a kései hideget is. Ezeken egyelőre rekord mennyiségű fürtkezdemény található. Ez a Medina, a Blauburger, a Kékoportó, a Bianca, az Ottonel Muskotály, a Néró, a Pölöskei Muskotály. Amikor borsószem méretet elérték egy válogatást, terméskorlátozó ritkítást lehet végezni a jó minőség érdekében.

A szélről

A szél a barátunk! A jól telepített szőlőben a szél komoly segítség, mert nem tudnak kialakulni párás zugok, ahol a gombabetegségek vidáman tenyésznek. Persze ennek ára is van, hiszen a nagyra növő zöldtömegbe az erős szél igen komoly károkat okozhat, de jó metszéssel, kötözéssel, rendszeres heti felügyelettel a károk gond nélkül megelőzhetőek. A porzásról se feledkezzünk meg, azt is a szél végzi.

Az eső

Tavasztól – őszig a vegetációs időszakban a szőlőnek is kell víz. Nálunk ugyan nem jellemző, korábban pedig egyenesen tiltott volt a szőlő öntözése, pl. csepegtetéssel. Alapvetően a szőlő, ha jól telepítették, akkor hosszú gyökereket ereszt, és igyekszik megtalálni a vizet. Fiatalon azonban meghálálja, ha segítünk neki. A sok eső az viszont sok peronoszpóra, és lisztharmat. Ettől azonban Penc környékén nem kell félni, igaz a tavalyi extrém esők erre rácáfoltak. Jakus tanár úr helytörténeti könyve alapján ez olykor-olykor a régi időkben is előfordult, olyan mértékben, hogy eső után a gazdák szekérrel hordták vissza a lemosott földet a szőlőkbe. Ezt én úgy oldottam meg, hogy a sorokban folyamatosan nyírt zöld, alapvetően fű van, és csak a soraljak vannak gyomtalanítva, kapálva. Így még sosem fordult elő talajerózió, még a meredek oldalon sem. Feltehetik a kérdést: Minek ennyit kínlódni? Nem egyszerűbb a bort levenni az üzletek polcairól? Bizonyára egyszerűbb. Érdemes kínlódni az időjárással, a szőlővel? Azt gondolom fárasztó, de érdemes. Ez a föld a mienk, akkor marad az, ha belekapaszkodunk! Az elmúlt 10 évben sok szorgalmas penci és keszegi emberrel találkoztam, azt gondolom nem idegen tőlük ezek a gondolatok. Gyönyörű ez a mi környékünk, éljünk vele jó gazda módjára!

A szüreti előkészületekről két fontos dolog. Először is hetente figyeljük a szőlő érését. Legegyszerűbb a kóstolás, ha már édesnek tűnik, akkor már érdemes mérni, mert úgy 15-16 cukorfok körül járhatunk.

Egyik módszer a refraktométer. Többféle dologra is használható a ház körül, de egy csepp a bogyóból, és jó közelítő értéket láthatunk a nézőkén keresztül. Annyit érdemes tudni, hogy csak az adott szőlőszemről kapunk információt, és 1-1,5 fokkal többet mutat a valóságnál.

Másik módszer a próbaszüret. Egy közepes lábast teleszedünk szőlővel, lebogyózzuk, egy villával nagyjából összetörjük, majd pl. egy krumplinyomóval kipréseljük. Mintegy 2,5 dl szükséges, amit egy mérőhengerbe, vagy hasonló üvegbe öntjük. Boltban kapható mustfokolót teszünk bele óvatosan, és leolvassuk a mutatott értéket. Olyat érdemes venni, amin hőmérő is van, mert 20 Celsius hőmérsékleten kapunk pontos eredményt. Az illatos fajtákat már 18 fok körül érdemes szüretelni, így az illatanyagok megmaradnak a borban. Egy részét érdemes a tőkén hagyni, úgy 22 fokig. Ez adja majd az alkoholfokot, a testességet. De erről majd később, ez egy újfajta eljárásmód.

A szüreti előkészület másik része az edényzet, hordók, a feldolgozó helyiségek takarítása, a pince rendezése, kénezése. Nem utolsó sorban a szüretelők meghívása, a szüret megszervezése, beleértve az esti vacsorát, és mulatságot is.

Végezetül jelzem, a kérdések alapján legközelebb a szüretről, a mustkezelésről, a régi, és az új pincékről, pinceépítésről osztjuk meg a tapasztalatokat.

Fotók: Az Ottonel Muskotály és a Medina Pencen, 2017 nyarán.
Címem: