Penc

Az ősz, az év vége mindig is a számvetések ideje volt. Mi sikerült, mi nem? Mire jutottunk? Hogyan alakultak a kiadások, a bevételek? Teljesültek-e a terveink? Most erről lenne szó, valamint néhány gondolat a reduktív borkészítésről. Összevetem ezt a hagyományos oxidatív borászattal, amit az idősebb generáció nyilván jobban ismer, hiszen ezt láthatta szüleitől, nagyszüleitől. Haladjunk hát sorjában!

A penci szőlőt és bort illetően, most még inkább aktuális a számvetés, hiszen a saját telepítésem óta eltelt tíz év, ami már egy nagyobb áttekintésre ad lehetőséget. Ennél fogva az idei évet csak néhány mondatban érzékeltetném, hiszen a nagyobb időszak értékelésében erre is kitérek.

Tisztelt Olvasók!

Mivel sokfelől, több visszajelzést kaptam, ezért azt gondoltam, hogy folytatom a tapasztalatok megosztását a helybéliek és a más tájakon lakó érdeklődők számára. Ez ugyan nem egy szakmai fórum, de ha szép fekvésű településünk Önkormányzata lehetőséget biztosít a kölcsönös tapasztalatcserére, tanulásra, akkor éljünk is vele.

A szőlőről

Az elmúlt év sommás tapasztalata, hogy bioszőlő termesztés még ezen a viszonylag száraz, részben Dél-Cserháti jelleget is mutató területen sem lehet. A tavalyi esős nyár bizonyította, permetezés nélkül nincs szüret, a termés 98%-a menthetetlenül tönkrement, nem egészen egy hét alatt. A kreatív magyar elme persze rögtön kitalálta, hogy „ A bioszőlész éjjel permetez!” Komolyra fordítva a szó, feltehetik a kérdést: Mi a megoldás?

Penci bor (4)

Évek óta szivesen látott vendégek voltunk a Dél-Cserháti Borversenyeken, ezért úgy gondoltuk ideje viszonozni a meghívók kedvességét. Anno kezdő borászként sokat tanulhattunk más vidékek tapasztaltabb helyi borászaitól. A meghívásukkal kettős cél lebegett a szemünk előtt. Egyrészt szerettük volna megmutatni, hogy Pencen is elindult a szőlő-és borkultúra megmentése, másrészt jó alkalom lehet az Első Meghívásos Penci Bor és Pálinkaszemle megszervezésére.

Az Első Meghívásos Penci Bor és Pálinkaszemle
Az előkészületek igazán még tavaly összel, a Márton – napi újbormustrán kezdődtek Héhalomban, ahol is visszahívtuk az ott bejegyzett Bor és Barátság Borlovagrend nagymesterét, vezetőségét és a tagjait egy penci látogatásra a présházunkba. Ahogy telt-múlt az idő, úgy öltött testet a szóban forgó rendezvény terve. Penc polgármestere, Králik József úr aktívan bíztatott bennünket az előkészítésben. Szakmailag pedig nagy segítségünkre volt az illetékes hegybírónk Erdész Ferenc úr Mogyoródról. Az előkészítés ezer apró gondját pedig a családom tagjai végezték.

Az eddigi pozitív visszajelzések alapján folytatnám a penci polgárok, szőlősgazdák, érdeklődők, a jövendő szőlészek-borászok tájékoztatását a fenti témában.

A penci szőlőtermő terület, a termőhely, franciásan a terroir, (ejtsd: terroár) elmúlt évi jellemzőinek egy része igen szeszélyes volt. Erről a jelen írás végén néhány gondolatot megosztanék Önökkel. Hasonlóképpen a legújabb eredményekről is tájékoztatást adnék.

A terroir
A termőhelyi adottságok jelentős részén nem tudunk változtatni, egyéb vonatkozásain is csak hosszú, szívós munkával. Miről is van szó - nézzünk bele a részletekbe!

Ahogy korábban, most is jó hírrel tudok szolgálni Penc község lokálpatriótái számára. Az idén ismét két borversenyen szerepeltek jól a penci borok és pálinkák. Az év elején – február 23.-án - rendezték a XIII. Nagymarosi Borversenyt. Pencről egyedüli indulóként egy fehér vegyes fehérborral (couvé), ennek egy barrikolt változatával, két roséval, és egy vegyes vörösborral indultam. Igen erős mezőnnyel kellet szembenézni, hiszen 135 tétel nem kevés. Ráadásul a Dunakanyar borászainak többsége nem rendelkezik saját szőlővel, így villányi, szekszárdi, Balaton-felvidéki, abasári szőlőkkel szemben kellett a penci szőlőnek, rögtön az első alkalommal szembenézni.

A marosiak dicséretére mondva nagyon profi módon szervezték a versenyt, jó hangulatú, vidám énekszóval tarkított verseny volt. A saját sváb hagyományaik ápolása mellett, bebizonyították, hogy igazi magyar emberek, a rendezvény közepétől összefogódzkodva énekeltük a szép régi katonanótáinkat, és népdalainkat.

Nagyon korrekt módon, a kontroll palackok mellett a kóstolás miatt megbontott üvegeket is kirakták az asztalsorra, így a helyezett borok gazdái egymást is nagyon demokratikusan ellenőrizni tudták. Meg kellett állapítanom, jó borokkal és felkészült borászokkal találkoztam, akik ha nem is mind saját szőlőből, de igen magas minőségű borokat készítettek.

Szép szőlő, és jó bor ismét a penci medencében

A penci borok hosszú-hosszú idő után ismét szerepeltek, és ráadásul jól szerepeltek az augusztus 20-i bor-és pálinka versenyek egyikén. A Dél-Cserháti megméretésen egy rose és egy vörösbor indult penci színekben, s mindkettő ezüstérmes lett 31 induló között.

Előzmények

De hogy is kezdődött? Néhány évvel ezelőtt betértem az akkor még működő, és mostanság újra megszépülő Cserhát múzeumba, és kezembe került Jakus tanár úr helytörténeti munkája: „Penc múltja és jelene 2002" címmel. Mivel már a 90-es évek végétől vásároltam apránként egymás mellett fekvő kisebb földeket Pencen, így nagy érdeklődéssel forgattam, és forgatom az óta is a szóban forgó igen színvonalas könyvet. Ebből tudtam meg, hogy Penc Nógrád megye legjobb fehér bort termő helye volt. A leírásokból egyértelműnek látszik az is, miszerint zárt borvidék volt Penc, afféle „Kis Tokaj" némi elfogultsággal.

A jó szőlőhöz, és borhoz a megfelelő termőhelyen túl sok munka, kitartás és némi szakértelem szükségeltetik, Budafokon jó színvonalú tanfolyamokon mindenkinek elsajátíthatja a szükséges ismereteket.